Határtalanul 2019.

Határtalanul 2019.

Határtalanul Erdélyben
2019. 09. 14 – 18.

Iskolánk 7. osztálya 16 tanulóval és 2 kísérővel 2019. szeptemberében ismét részt vett a Határtalanul! programban

 

 

A tervezett útvonal és látnivalói képekben

 

1. nap

Somoskőújfalu – Ártánd Nagyvárad – Tordai hasadék – Torockó

 

2. nap

Torockó Böjte Csaba árvái – Gyulafehérvár Fogarasi havasok- Gelence

 

3. nap

Kézdivásárhely – Alsócsernát- Sepsiszentgyörgy

 

4. nap

Segesvár – Nagyenyed – Torockó

 

5. nap

Torockó – Kalotaszentkirály – Ártánd – Somoskőújfalu

 

Előkészítő óra

 

2019. szeptember 12. csütörtök 7. óra Osztályfőnöki óra

7. osztály, Osztályfőnök: Sáriné Princz Ildikó

A kiadott feladatok prezentálása

 

A program megvalósítása

 

Első nap

2019. szeptember 14. szombat

„Hajnal 6 órakor volt az indulás, addig az iskola előtt toporogtunk a korai időpontban, a csípős hidegben. Nagyon izgatottak voltunk, kíváncsian álltunk az utazás elé. A levegőben már szinte tapintani lehetett az izgalmat. Felszállva a buszra eljött a várva várt utazás. Megjött a sok csivitelés által kreált morajlás, a csörgés és a néhai harsány nevetés ideje. Az a tipikus csoportos kirándulás hangulat pillanatok alatt megteremtődött és az atmoszféra meglehetősen kellemes volt, ahogyan a hajnali hűvöskés időpontban kábán bámultunk ki a busz ablakán a rózsaszínbe öltözött égboltot figyelve. Idővel, felcsendült az első zene a fiúk jóvoltából, így a hangulat fokozódott, egyenesen addig, ami után már egyszerűen nem is lehetett volna jobb. Az órák csak úgy repültek és máris ott termettünk Nagyváradon a Székesegyháznál. Megálltunk megcsodálni a termetes épületet, ami elé egy fénykép erejéig be is álltunk. Bár a Székesegyház gyönyörű volt, nem időztünk előtte sokat, ugyanis az idő szorított minket, várt a Tordai sóbánya. Lefelé haladva tapasztalhattuk, hogy egyre jobban hidegedik. A sóképződményeken megcsillant a lámpa gyér fénye. Elbűvölő volt oda lemenni, segített egy másik világba csöppenni.
Az idő lassan, ugyanakkor mégis gyorsan telt. Attól függ, hogyan nézzük.
Következő célpontunk pedig a Tordai-hasadék volt. A sziklák közötti kiadós túra után már indultunk is Torockóra, a szálláshelyünkre. Sötétedés után értünk az étkezőbe, ahol megvacsoráztunk. Az étel nagyon finom volt és laktató. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek jól esett egy kis főtt kaja. Vacsi után becuccoltunk a szobáinkba és megkezdődött az este kevésbé érdekes része. Elfoglaltuk a szobáinkat, feltérképeztük a terepet, majd zuhanyozni mentünk.
Én személy szerint nagyon élveztem ezt a napot, de a többieken is látszott, hogy imádták, attól függetlenül, hogy néhányunknak honvágya volt.”

Szundi Bianka

 

Második nap

2019. szeptember 15. vasárnap

„Reggel 7:30-kor felkeltünk, megreggeliztünk. Tettünk egy kört Torockón, vásároltunk ás megnéztük az unitárius házakat. 10:15-kor elmentünk a Szent Ferenc Gyermekotthonba. Ott csináltunk emléklapot és megnéztük a gyerekek szobáját. Majd elmentünk Nagyenyedre és megnéztük a Bethlen Gábor Kollégiumot, ahol régen Áprily Lajos is tanult. Utána Gyulafehérvárra mentünk, ahol megnéztük a Székesegyházat. Ott sétáltunk és nézelődtünk. Majd folytattuk az utunkat a Fogarasi-havasok felé, ott megnéztük a Bilea-tavat is. Utána mentünk Gelencére a szállásra.
Nagyon jó nap volt.”

Bratek Martin, Bartus Rebeka

 

Harmadik nap

  1. szeptember 16. hétfő

„Reggel álmosan felkeltünk, majd siettünk a reggelihez. Miután megreggeliztünk, megnéztük a gelencei templomot. A templom után beszálltunk a buszba és megtekintettük a Székely Nemzeti Múzeum kiállítását és tárlatát. Ezután megnéztük a Három Székelykövet. Azután körbejártuk a Hassmann Pál Múzeumot. Tettünk egy sétát a városközpontban és készítettünk pár képet. Ezek után visszamentünk a gelencei templomba, ahol egy helyi hölgy sok érdekesett mondott a templomról. Ma is nagyon sok dolgot tudtunk meg a helyről.”

Ökrös Dávid, Mosonyi László

 

Negyedik nap

  1. szeptember 17. kedd

„Kissé fáradtan és fázósan keltünk reggel és ettük meg a finom reggelinket. Reggeli után bepakoltunk és felszálltunk a buszra. Sok-sok utazás után megérkeztünk a Petőfi Sándor emlékműhöz. Majd meglátogattuk a segesvári óratornyot és a félelmetes Dracula házat, ahol egy koporsóban egy élő ember feküdt. Körülnéztünk Segesváron, ahol megtaláltuk a diáklépcsőt, ami 165 lépcsőfokból állt és megnéztük a szép kilátást. Nagyon elfáradtunk, de még ránk várt Torockó várának a romjai. Elindultunk az óriási nagy hegyre a vár felé, ahol gyönyörű volt a kilátás. A szállásunkon várt a meleg vacsora. Nagyon fárasztó nap volt, de jól éreztük magunkat.”

Lovász Lili

 

Ötödik nap

  1. szeptember 18. szerda

„Reggel 7:30-kor keltünk. Összepakoltuk a cuccunkat és mentünk reggelizni. A reggeli finom volt és sok mindenből lehetett választani. 8:15-kor búcsút vettünk Torockótól. Utunkat Kalotaszentkirály irányába vettük. Mikor odaértünk a lányokat már Erzsi néni és Kati néni várta. A lányok varrtak, a fiúk pedig faragtak. Amikor mindenki végzett, elmentünk kürtőskalácsot sütni. Mindenki kapott egy diósat. Csucsán megálltunk Ady Endre házánál. Ott koszorúztunk és mondtunk pár Ady Endre verset. Aztán már hazafelé tartottunk. Az út hosszú volt. A határ után nem sokkal megálltunk, ahol lehetett vásárolni. Utána már irány haza.
A városban 4 osztálytársamat tettük le. A többieket a sulinál várták a szüleik. A buszról vidáman, fáradtan, de esemény dúsan szálltunk le.
Nagyon jó volt.”

Bartus Rebeka

 

 

A kirándulás értékelő órája

A szeptember 19-ei osztályfőnöki órán elkészítettük a kirándulás során kiválasztott épületek rajzait, és ezekből kiállítást állítottunk össze az iskolai faliújságon. A tárlóban a napló feljegyzései olvashatók és tárgyak láthatók, melyeket a kirándulás során vásároltak a gyerekek.

 

 

A szeptember 26-ai osztályfőnöki órán került sor a kirándulás lezárására. A 6. osztálynak diavetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartott a 7. osztály. Reméljük, hogy jövőre ők is megpályázzák a Határtalanul program lehetőségeit.

A 7. osztály köszöni a Bethlen Gábor Alapítványnak ezt a feledhetetlen kirándulást!

 

Határtalanul 2018.

Határtalanul 2018.

2019. április 13-án indulhattunk az erdélyi kirándulásunkra. Első úti célunk a nagyváradi székesegyház volt, ahol László atya adott rövid betekintést az egyház életébe, történetébe. Az utazást folytatva az időjárás miatt a tordai hasadékhoz mentünk, ahol a függőhidak látványa és kipróbálása mindenki számára élmény volt. Az esti órákban értünk első szálláshelyünkre, Torockóra, ahol egy időutazáson vehettünk részt. A házigazdák mindent megtettek azért, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. A tanulók egy röpke óra után már észre sem vették, hogy az esőben közlekedtek az étkezőig és a mellékhelyiségig.

Másnap egy séta során a felhők közül kibújó Székelykövet is megtekinthettük, és indultunk tovább a parajdi sóbányához. A látvány lenyűgözött bennünket, nem gondoltuk volna, hogy ekkora helyen, ilyen szabadidős tevékenységekkel tarkított bányába jutunk. A Korondi fazekasmesterek termékeiből válogatva tehettünk szert erdélyi ajándékokra. Útban Székelyudvarhely felé álltunk meg Farkaslakán Tamási Áron sírjánál, mert tudtuk, hogy a másnapra tervezett Benedek Elek szülőházának látogatása szünnap miatt sajnos elmarad. Székelyudvarhelyen tett sétánk érdekességekben gazdag volt. Az esti órákban érkeztünk Zetelakára, ahol fonott kaláccsal és üdítővel fogadtak bennünket. Meglepő volt számunkra, hogy családoknál töltöttük a 2 éjszakát. A háziak minden kívánságunkat nézték, helyi ételekkel kínáltak bennünket. Megkóstolhattuk a töltött káposztát, a puliszkát házi túróval, és a háziak által készített lekvárral kínáltak bennünket.

Harmadik nap reggeli után tettünk látogatást a helyi általános iskolában, ahol a 7. osztálynak éppen kémia órája volt. A diákok bemutatták egymásnak iskoláikat, és megtudhattuk, hogy a tanulók maguk hordják a tűzifát a fűtéshez. Átadtuk a készített ajándékokat, melyek leírást tartalmaztak megyénkről, iskolánkról. Az iskola után Csíksomlyóra vettük az irányt, ahol a közeli Hargitán havas csúcsokat is láthattunk. A Szent Anna tóhoz érve szomorúan tapasztaltuk, hogy még nincs szezonja a kürtős kalácsnak, de a jó oldalát nézve az illatok nem csalogatták a közelben rejtőző medvéket. A mohosi tőzegláp érdekes látványt nyújtott. A torjai büdösbarlangot a feltörő gázok miatt csak kellő távolságból tekintettük meg.

A 4. nap reggelén a Gyilkos tó megtekintése után megkóstolhattuk az igazi erdélyi kürtős kalácsot, így ezt a tervünket is kipipálhattuk. A Kiscohárd látványa egy kissé meghökkentette a tanulókat, hogy biztosan megmásszuk a sziklás hegyet, de igen ők maguk sem gondolták, de teljesítettük. Az innen előbújó táj, elkápráztatott bennünket.  A Békási szoros igen szűknek bizonyult, de az arra járó autósok már tudják ezt, és fel vannak készülve a turisták jelenlétére. Estére már Szászrégenben voltunk, vacsora után rövid sétát tettünk.

Az utolsó napon hazafelé tartva Kolozsvári sétánk során egy igazán nyüzsgő városban találtuk magunkat. Hazaérkezés az esti órákban, ahol a szülők már vártak minket.

Határtalanul 2017.

Beszámoló és galériák

Your Title Goes Here

Your content goes here. Edit or remove this text inline or in the module Content settings. You can also style every aspect of this content in the module Design settings and even apply custom CSS to this text in the module Advanced settings.

Első nap

Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a Határtalanul! program jóvoltából 5 csodálatos napot tölthettünk el Erdélyen az iskolatársakkal. Egész nyáron izgatottan vártuk a pályázat eredményét, míg végül augusztusban kiderült: indulhatunk! Elérkezett a várva várt nap: szeptember 16. Korán keltünk, hiszen nagy út állt előttünk. Az út eleje hosszúnak tűnt, de mihelyt átértünk a határon, mindenki feloldódott, és egyre gyorsabban teltek a percek. Útközben folyamatosan javult az idő, kisütött a nap, és meleg lett.

Az országhatár előtt még megálltunk egy üzletközpontban, ahol kicsit pihentünk, akinek kellett, még pénzt váltott, majd irány Erdély! Itt első állomásunk Nagyvárad volt, ami egy nagyon szép város. Megnéztük a csodálatos székesegyházat, ahol Szent László egyik csontját is őrzik ereklyeként. Itt elmondtam kiselőadásomat Ady Endréről, akinek emlékét még ma is őrzik az itt élő emberek. Utána a Déva várba mentünk, ahonnan mesebeli volt a kilátás. Olyan magasan épült a vár, „magos Déva vára”, hogy felvonóval lehetett csak feljutni. Ez is nagyon izgalmas volt. Fent sétáltunk a gyönyörűen felújított várban, és eljátszottuk Kőmíves Kelemenné balladáját is. Miután lejutottunk a várból, sétáltunk a hangulatos kis városban, és fagyiztunk is egyet. A városnézés után elindultunk Csernakeresztúrra, ahol az első szállásunk volt. Miután kipakoltunk, lementünk az ebédlőbe, ahol nagyon finom vacsora fogadott minket.
Az első napon kellően elfáradtunk, így senkinek se kellett esti mese
Herczeg Dóra
 

Második nap
A második napon már fél 7-kor felébredtünk. Összepakoltunk, majd megreggeliztünk, és indultunk is: az első állomásunk Vajdahunyad volt. Ott egész jó volt és nagyon sokat időztünk mert nagyon nagy volt a vár és sok volt a látnivaló. A soktornyú vár mindenkit elvarázsolt: megcsodáltuk a boltíveket, a hatalmas lovagtermet, a trónteremben pedig még reneszánsz zenésszel is találkoztunk.
Volt kínzókamra egy kis panoptikummal, ahol megfigyelhettük a válogatott középkori kínzó-és kivégző módszereket: karóbahúzás, kerékbetörés, spanyolcsizma, nyújtópad, és mindenféle szúró és kínzóeszköz sorakozott a teremben. Egy igazi kovácsműhelyt is láthattunk, és   voltak kiállítva régi ruhák és fegyverek is.

Szép volt a kilátás is, bár azokon az ablakokon csak úgy lehetett kilátni, hogy ha nyitva voltak. Aztán jöttünk visszafelé, és vásároltunk. Az eladók kedvesek voltak és nagyon sok magyarul is beszélt.

Mentünk tovább Gyulafehérvárra. Rengeteg elhagyatott gyárépületet láttunk az út mentén. Egy óra alatt oda is értünk. Egy rövid séta után megérkeztünk a hatalmas székesegyházhoz, ahol Hunyadi János sírját is megláthattuk, majd meghallgattuk a városról készített kiselőadást. Utána tovább mentünk, és hamarosan meg is álltunk egy óriási bevásárló központnál, de olyan még Budapesten sincs. Körülbelül 7 nagyobb pláza volt egyben. Bevásároltunk és mentünk tovább a Tordai-hasadékhoz. Már kilométerekről lehetett látni a hasadékot. Épp hogy megérkeztünk, el is indultunk. Nagyon hosszú út volt, s közben több függőhídon is átkeltünk. Láttunk halakat, hegymászókat és jó sok követ. Az út háromnegyedénél volt egy kis forrás, ahonnan a többi turista még ivott is. Amikor megérkeztünk a végéhez, akkor még vártunk egy 10 percet utána mentünk visszafelé. Találtunk két kiálló gumicsizmát és az után nem sokkal egy táblát amin az állt, hogy: “Itt e kegyetlen helyen vesztette életét 18 éves korában 1974 Július 21-én Nagy László, emléke felejthetetlen marad.” Amikor visszaérkeztünk a kiinduló ponthoz, ahol beszélgettünk és megkóstoltuk az igazi, hamisítatlan erdélyi kürtőskalácsot. Majd hirtelen olyan szél támadt hogy az leírhatatlan… Minden por egyenesen a szememben landolt. Az eső is el kezdett esni, de szerencsénkre már épp indultunk a következő szálláshelyünkre, ami már Székelyföldön, méghozzá Zetelakán volt.

Úgy 2 óra buszozás után meg is érkeztünk. Itt rögtön megtapasztaltuk, milyen a székely vendégszeretet: süteménnyel, üdítővel várták csapatunkat egy központi helyen, majd szétváltunk többfelé, mert családoknál szállásoltak el bennünket. Mondta az egyik néni, hogy hozzá mehet egy négy személyből álló csapat. Akkor szóltam Andrisnak, Bencének és Norbinak, hogy menjünk. Gyorsan kivettük a táskáinkat és elindultunk. Nagyjából egy 40 méter gyaloglás után meg is érkeztünk. A háziak nagyon kedvesek voltak, finom vacsorával fogadtak minket. Vacsora után még beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.
Brestyánszki Gergely
 
Harmadik nap
Reggel megkóstoltuk az eredeti székely puliszkát és a finom házi áfonyalekvárt, majd elindultunk Farkaslakára. Itt a Tamási Áron Általános Iskolában helyi diákokkal találkoztunk. Épp Tamási Áron születésének évfordulóját ünnepelték egy felolvasó-maratonnal, melybe bennünket is bevontak: mindenki olvasott egy részletet Tamási Áron egyik szép novellájából.  A székely gyerekek gyönyörűen olvastak, iparkodnunk kellett, hogy ne maradjunk le mögöttük. Az ünnep alkalmából az M1 stábja is itt forgatott, s élő adásukban még Herczeg Danit is meginterjúvolták. Elmondta, merre jártunk, mit tudunk Tamási Áronról. Innen az író szülőházához mentünk, ahol egy kedves idős néni fogadott bennünket, sok érdekeset mesélt az író gyerekkoráról, családjáról: humoros és megható történeteket. Kiderült, hogy férje révén még rokona is Tamási Áronnak.
Írtunk az emlékkönyvbe, majd útnak indultunk, de hamarosan meg is álltunk, mert Korondra értünk, ahol rengeteg gyönyörű kézműves termék között válogathattunk: voltak itt vázák, és egyéb fazekas-termékek, fából készült  ajándéktárgyak és persze kürtőskalácsot is lehetett kapni.  Mikor mindenki  bevásárolt, indultunk a Parajdra, hogy meglátogassuk a híres sóbányát. Busszal vittek le a bányához, ahol hosszú-hosszú lépcső vezetett a  mélybe. Ez nagyon érdekes hely volt: a levegő hűs és sós, furcsa, de nem kellemetlen illattal. Az egész egy hatalmas kibányászott föld alatti terület, melyben fajátékok, büfék, és még egy  kisebb kalandpark is elfért.  Valaki megkóstolta, és tényleg sósak a falak és a talaj is.
A következő célunk a Gyilkos-tó volt, ahol sétáltunk, beszélgettünk, fényképeztünk, és felidéztük a Gyilkos-tó mondáját. Ezt követően a Békás-szorosban sétáltunk egyet, és gyönyörködtünk a lélegzetelállító látványban: meredek sziklafalak, a szépen csörgedező Békás-patak  a hatalma kövek között, a  sziklaperemeken megkapaszkodó fák  felejthetetlen élményt nyújtottak. Fényképeztünk is jó sokat. Kis túránkat követően buszra szálltunk, és indultunk szálláshelyünkre. Székely falvakon át vezetett az utunk, ahol szebbnél szebb székely kapuk szegélyezték az utat. Egy helyen meg is álltunk, és egy gyönyörű faragásokkal díszített  kapunál csoportképet készítettünk.. A hosszú, tartalmas nap után jó volt hazaérkezni Zetelakára, vendéglátóinkhoz.
Gyulai István Dániel
 
Negyedik nap
„ A petőfis nap”
Reggel Zetelakán ébredtünk. Elköszöntünk a vendéglátóktól, majd amikor  mindenki összegyűlt, elindultunk Székelykeresztúr felé. Útközben szerettünk volna sétálni egyet Székelyudvarhelyen, ebben a szép kis városban, melyben szinte 100 százalékos a magyar lakosság aránya. Sajnos az eső ezt megakadályozta, de egy buszos városnézést azért így is megejtettünk. Megnéztük a híres Vasszékelyt, a szoborparkot, ahol a  székelyek nagyjainak élethű másai találhatók: többek között Szent László, Székely Mózes és Wass Albert. Igaz, Wass Albert neve nincs kiírva, mert abban az időben, mikor épült a park, tiltották a műveit, viszont mindenki tudja, hogy a „Vándor hazatalál” felirat a híres költőre utal. Mindezt tanáraink, és a szinte idegenvezetőnek is beillő sofőrünk elbeszéléséből tudtuk meg. Lassan körbebuszoztuk a főteret, megnéztük a gyönyörű épületeket, melyek közül a Városháza ragadott meg bennünket leginkább.
Ezután indultunk tovább Székelykeresztúrra, ahol megnéztük Petőfi körtefáját, ami alatt az utolsó versét írta. Az öreg  fa már elég korhadt, ezért vaspántokkal erősítették meg, viszont  kihajtott mellette egy sarj, mely nagy fává terebélyesedve  kora őszi színekben pompázott. A rengeteg koszorú és virág mind arról tanúskodott, mennyire tisztelik nagy költőnk emlékét még ma is.
Aztán elindultunk Fehéregyházára.  A határában egy kis ünnepség keretében megkoszorúztuk Petőfi emlékhelyét, és elmentünk a Petőfi Múzeumba. Itt megtekintettünk egy érdekes filmet a költő életéről.
Innen Segesvárra buszoztunk. A városban tettünk egy sétát, megnéztük a régi óratornyot, Drakula, azaz Vlad Tepes szülőházát, és sétáltunk a hangulatos, színes házak között. Szerencsére az  idő is kedvezett nekünk: ekkorra elállt az eső, és szépen kisütött a nap is.
A városnézés után elindultunk Torockóra. Már a falu határából jól láttuk a Székelykövet, ám ahogy odaértünk, csak ámultunk, milyen monumentális! Mindenki fényképezte a csodálatos tájat, majd elmentünk egy múzeumba, ahol csupa olyan dolgot állítottak ki, amit ott készítettek. Például csizmákat, szerszámokat, ruhákat, és gyönyörű festett bútorokat. Ezután még sétáltunk a faluban, ahol egyforma, jellegzetes régies házak vannak: a fehérre meszelt falakat népi domborművek díszítik, a zsalugáteres ablakokat pedig mindenütt szép zöldre festették.
Végül elmentünk a szállásra, ahol újra együtt volt a csapat. Este még szaladgáltunk, játszottunk az udvaron, majd lepihentünk. Nehezen tudtunk elaludni, de pihennünk kellett, hiszen másnap következett a hosszú hazaút.

Básti Petra

 

Ötödik nap
Reggel, amikor felkeltünk, le is mentünk reggelizni. Mint az előző szállásokon, itt is bőséges választék volt. Én mogyorókrémes kenyeret ettem! Reggeli után felmentünk a szobánkba és összecsomagoltunk. Mikor mindenki lejött a szobájából, és elindultunk.
Az első megállónk  Körösfő volt, ahol megnéztünk egy templomot, amihez nagyon sok lépcsőn kellett felmennünk.  Bemenni nem tudtunk a templom belsejébe, mert sajnos be volt zárva, de kívülről is szép volt: a nagy fatorony mellett 4 kis fiatorony volt a tetején, a falakat szép fehérre festették. Ezután még itt is vásároltunk, mert Korondhoz hasonlóan rengeteg  vásáros bódé volt a faluban, melyek tele voltak szebbnél szebb kézműves termékekkel. Itt elköltöttük az utolsó lejünket is, mert azt mondták a tanár nénik, hogy ez az utolsó vásárlási lehetőség. Így hát megvettük az utolsó ajándékokat, hogy senki ne maradjon ki, aki otthon izgult értünk. Ezután továbbindultunk Arany János szülővárosába.
Nagyszalontán, az Arany János Emlékmúzeumban egy bácsi mutatta be Arany János életét. Beszélt a gyerekkoráról, a házasságáról , a gyerekeiről, és barátságáról Petőfivel. Még választott is közülünk Arany Jánost, Petőfit, feleségeket és Arany Lacikát, miközben mesélt róluk. Szerintem nagyon jó volt!  Végül egy lépcsőn fölmentünk az emeletre,  ahová egyik osztálytársunk,  Geri vezetett fel, akit a tárlatvezető kinevezett múzeumigazgatónak. Megcsodálhattuk a költőről készített  életnagyságú olajfestményt, és egy fehér márványszobrot, melyen híres barátjával, Petőfivel ábrázolták. Közben  pécsiek érkeztek a múzeumba, akik szintén a Határtalanul pályázat keretében voltak Erdélyben. Ott a helyszínen megkoszorúztuk a költőóriás, Arany János emléktábláját, közben felelevenítettük, mit tudtunk meg róla itt, szülővárosában.
Még sétáltunk egyet e szép kis városban, majd beszálltunk a buszba, és elindultunk hazafelé. Időnként egy-egy benzinkútnál megálltunk pihenni. Úgy 2 óra múlva átértünk a határon, ahol elkérték a személyinket. Mikor már Magyarországon voltunk, mindenki felhívta a szüleit, hogy átértünk a határon! Hazafelé nagyon jó volt a hangulat a buszon, mert a sofőr bácsi rakott be jó zenéket, s még énekeltünk is! Én meg Lili nagyon sokat nevettünk az út során!
Végül Salgótarjánban hívtuk a szüleinket, hogy indulhatnak értünk az iskolához. Mikor megérkeztünk, sokan vártak minket, és mindenki nagyon boldog volt, hogy épségben megérkeztünk.
Nagyon jól éreztem magam Erdélyben a barátaimmal! Köszönöm, hogy eljuthattam erre a csodálatos helyre!
Kovács Zsófia
 
Színjátszó Gála

Színjátszó Gála

Iskolánkban sok éve sikeresen működnek a Hibó Tamás Művészeti Iskola színjáték csoportjai. A nagyobbak ebben az évben nagyszabású előadással készültek: a tanév végén a Dzsungel könyvét adták elő iskolatársaiknak.