Beszámoló és galériák
Your Title Goes Here
Your content goes here. Edit or remove this text inline or in the module Content settings. You can also style every aspect of this content in the module Design settings and even apply custom CSS to this text in the module Advanced settings.
Első nap
Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a Határtalanul! program jóvoltából 5 csodálatos napot tölthettünk el Erdélyen az iskolatársakkal. Egész nyáron izgatottan vártuk a pályázat eredményét, míg végül augusztusban kiderült: indulhatunk! Elérkezett a várva várt nap: szeptember 16. Korán keltünk, hiszen nagy út állt előttünk. Az út eleje hosszúnak tűnt, de mihelyt átértünk a határon, mindenki feloldódott, és egyre gyorsabban teltek a percek. Útközben folyamatosan javult az idő, kisütött a nap, és meleg lett.
Az országhatár előtt még megálltunk egy üzletközpontban, ahol kicsit pihentünk, akinek kellett, még pénzt váltott, majd irány Erdély! Itt első állomásunk Nagyvárad volt, ami egy nagyon szép város. Megnéztük a csodálatos székesegyházat, ahol Szent László egyik csontját is őrzik ereklyeként. Itt elmondtam kiselőadásomat Ady Endréről, akinek emlékét még ma is őrzik az itt élő emberek. Utána a Déva várba mentünk, ahonnan mesebeli volt a kilátás. Olyan magasan épült a vár, „magos Déva vára”, hogy felvonóval lehetett csak feljutni. Ez is nagyon izgalmas volt. Fent sétáltunk a gyönyörűen felújított várban, és eljátszottuk Kőmíves Kelemenné balladáját is. Miután lejutottunk a várból, sétáltunk a hangulatos kis városban, és fagyiztunk is egyet. A városnézés után elindultunk Csernakeresztúrra, ahol az első szállásunk volt. Miután kipakoltunk, lementünk az ebédlőbe, ahol nagyon finom vacsora fogadott minket.
Az első napon kellően elfáradtunk, így senkinek se kellett esti mese
Herczeg Dóra
Második nap
A második napon már fél 7-kor felébredtünk. Összepakoltunk, majd megreggeliztünk, és indultunk is: az első állomásunk Vajdahunyad volt. Ott egész jó volt és nagyon sokat időztünk mert nagyon nagy volt a vár és sok volt a látnivaló. A soktornyú vár mindenkit elvarázsolt: megcsodáltuk a boltíveket, a hatalmas lovagtermet, a trónteremben pedig még reneszánsz zenésszel is találkoztunk.
Volt kínzókamra egy kis panoptikummal, ahol megfigyelhettük a válogatott középkori kínzó-és kivégző módszereket: karóbahúzás, kerékbetörés, spanyolcsizma, nyújtópad, és mindenféle szúró és kínzóeszköz sorakozott a teremben. Egy igazi kovácsműhelyt is láthattunk, és voltak kiállítva régi ruhák és fegyverek is.
Szép volt a kilátás is, bár azokon az ablakokon csak úgy lehetett kilátni, hogy ha nyitva voltak. Aztán jöttünk visszafelé, és vásároltunk. Az eladók kedvesek voltak és nagyon sok magyarul is beszélt.
Mentünk tovább Gyulafehérvárra. Rengeteg elhagyatott gyárépületet láttunk az út mentén. Egy óra alatt oda is értünk. Egy rövid séta után megérkeztünk a hatalmas székesegyházhoz, ahol Hunyadi János sírját is megláthattuk, majd meghallgattuk a városról készített kiselőadást. Utána tovább mentünk, és hamarosan meg is álltunk egy óriási bevásárló központnál, de olyan még Budapesten sincs. Körülbelül 7 nagyobb pláza volt egyben. Bevásároltunk és mentünk tovább a Tordai-hasadékhoz. Már kilométerekről lehetett látni a hasadékot. Épp hogy megérkeztünk, el is indultunk. Nagyon hosszú út volt, s közben több függőhídon is átkeltünk. Láttunk halakat, hegymászókat és jó sok követ. Az út háromnegyedénél volt egy kis forrás, ahonnan a többi turista még ivott is. Amikor megérkeztünk a végéhez, akkor még vártunk egy 10 percet utána mentünk visszafelé. Találtunk két kiálló gumicsizmát és az után nem sokkal egy táblát amin az állt, hogy: “Itt e kegyetlen helyen vesztette életét 18 éves korában 1974 Július 21-én Nagy László, emléke felejthetetlen marad.” Amikor visszaérkeztünk a kiinduló ponthoz, ahol beszélgettünk és megkóstoltuk az igazi, hamisítatlan erdélyi kürtőskalácsot. Majd hirtelen olyan szél támadt hogy az leírhatatlan… Minden por egyenesen a szememben landolt. Az eső is el kezdett esni, de szerencsénkre már épp indultunk a következő szálláshelyünkre, ami már Székelyföldön, méghozzá Zetelakán volt.
Úgy 2 óra buszozás után meg is érkeztünk. Itt rögtön megtapasztaltuk, milyen a székely vendégszeretet: süteménnyel, üdítővel várták csapatunkat egy központi helyen, majd szétváltunk többfelé, mert családoknál szállásoltak el bennünket. Mondta az egyik néni, hogy hozzá mehet egy négy személyből álló csapat. Akkor szóltam Andrisnak, Bencének és Norbinak, hogy menjünk. Gyorsan kivettük a táskáinkat és elindultunk. Nagyjából egy 40 méter gyaloglás után meg is érkeztünk. A háziak nagyon kedvesek voltak, finom vacsorával fogadtak minket. Vacsora után még beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.
Brestyánszki Gergely
Harmadik nap
Reggel megkóstoltuk az eredeti székely puliszkát és a finom házi áfonyalekvárt, majd elindultunk Farkaslakára. Itt a Tamási Áron Általános Iskolában helyi diákokkal találkoztunk. Épp Tamási Áron születésének évfordulóját ünnepelték egy felolvasó-maratonnal, melybe bennünket is bevontak: mindenki olvasott egy részletet Tamási Áron egyik szép novellájából. A székely gyerekek gyönyörűen olvastak, iparkodnunk kellett, hogy ne maradjunk le mögöttük. Az ünnep alkalmából az M1 stábja is itt forgatott, s élő adásukban még Herczeg Danit is meginterjúvolták. Elmondta, merre jártunk, mit tudunk Tamási Áronról. Innen az író szülőházához mentünk, ahol egy kedves idős néni fogadott bennünket, sok érdekeset mesélt az író gyerekkoráról, családjáról: humoros és megható történeteket. Kiderült, hogy férje révén még rokona is Tamási Áronnak.
Írtunk az emlékkönyvbe, majd útnak indultunk, de hamarosan meg is álltunk, mert Korondra értünk, ahol rengeteg gyönyörű kézműves termék között válogathattunk: voltak itt vázák, és egyéb fazekas-termékek, fából készült ajándéktárgyak és persze kürtőskalácsot is lehetett kapni. Mikor mindenki bevásárolt, indultunk a Parajdra, hogy meglátogassuk a híres sóbányát. Busszal vittek le a bányához, ahol hosszú-hosszú lépcső vezetett a mélybe. Ez nagyon érdekes hely volt: a levegő hűs és sós, furcsa, de nem kellemetlen illattal. Az egész egy hatalmas kibányászott föld alatti terület, melyben fajátékok, büfék, és még egy kisebb kalandpark is elfért. Valaki megkóstolta, és tényleg sósak a falak és a talaj is.
A következő célunk a Gyilkos-tó volt, ahol sétáltunk, beszélgettünk, fényképeztünk, és felidéztük a Gyilkos-tó mondáját. Ezt követően a Békás-szorosban sétáltunk egyet, és gyönyörködtünk a lélegzetelállító látványban: meredek sziklafalak, a szépen csörgedező Békás-patak a hatalma kövek között, a sziklaperemeken megkapaszkodó fák felejthetetlen élményt nyújtottak. Fényképeztünk is jó sokat. Kis túránkat követően buszra szálltunk, és indultunk szálláshelyünkre. Székely falvakon át vezetett az utunk, ahol szebbnél szebb székely kapuk szegélyezték az utat. Egy helyen meg is álltunk, és egy gyönyörű faragásokkal díszített kapunál csoportképet készítettünk.. A hosszú, tartalmas nap után jó volt hazaérkezni Zetelakára, vendéglátóinkhoz.
Gyulai István Dániel
Negyedik nap
„ A petőfis nap”
Reggel Zetelakán ébredtünk. Elköszöntünk a vendéglátóktól, majd amikor mindenki összegyűlt, elindultunk Székelykeresztúr felé. Útközben szerettünk volna sétálni egyet Székelyudvarhelyen, ebben a szép kis városban, melyben szinte 100 százalékos a magyar lakosság aránya. Sajnos az eső ezt megakadályozta, de egy buszos városnézést azért így is megejtettünk. Megnéztük a híres Vasszékelyt, a szoborparkot, ahol a székelyek nagyjainak élethű másai találhatók: többek között Szent László, Székely Mózes és Wass Albert. Igaz, Wass Albert neve nincs kiírva, mert abban az időben, mikor épült a park, tiltották a műveit, viszont mindenki tudja, hogy a „Vándor hazatalál” felirat a híres költőre utal. Mindezt tanáraink, és a szinte idegenvezetőnek is beillő sofőrünk elbeszéléséből tudtuk meg. Lassan körbebuszoztuk a főteret, megnéztük a gyönyörű épületeket, melyek közül a Városháza ragadott meg bennünket leginkább.
Ezután indultunk tovább Székelykeresztúrra, ahol megnéztük Petőfi körtefáját, ami alatt az utolsó versét írta. Az öreg fa már elég korhadt, ezért vaspántokkal erősítették meg, viszont kihajtott mellette egy sarj, mely nagy fává terebélyesedve kora őszi színekben pompázott. A rengeteg koszorú és virág mind arról tanúskodott, mennyire tisztelik nagy költőnk emlékét még ma is.
Aztán elindultunk Fehéregyházára. A határában egy kis ünnepség keretében megkoszorúztuk Petőfi emlékhelyét, és elmentünk a Petőfi Múzeumba. Itt megtekintettünk egy érdekes filmet a költő életéről.
Aztán elindultunk Fehéregyházára. A határában egy kis ünnepség keretében megkoszorúztuk Petőfi emlékhelyét, és elmentünk a Petőfi Múzeumba. Itt megtekintettünk egy érdekes filmet a költő életéről.
Innen Segesvárra buszoztunk. A városban tettünk egy sétát, megnéztük a régi óratornyot, Drakula, azaz Vlad Tepes szülőházát, és sétáltunk a hangulatos, színes házak között. Szerencsére az idő is kedvezett nekünk: ekkorra elállt az eső, és szépen kisütött a nap is.
A városnézés után elindultunk Torockóra. Már a falu határából jól láttuk a Székelykövet, ám ahogy odaértünk, csak ámultunk, milyen monumentális! Mindenki fényképezte a csodálatos tájat, majd elmentünk egy múzeumba, ahol csupa olyan dolgot állítottak ki, amit ott készítettek. Például csizmákat, szerszámokat, ruhákat, és gyönyörű festett bútorokat. Ezután még sétáltunk a faluban, ahol egyforma, jellegzetes régies házak vannak: a fehérre meszelt falakat népi domborművek díszítik, a zsalugáteres ablakokat pedig mindenütt szép zöldre festették.
Végül elmentünk a szállásra, ahol újra együtt volt a csapat. Este még szaladgáltunk, játszottunk az udvaron, majd lepihentünk. Nehezen tudtunk elaludni, de pihennünk kellett, hiszen másnap következett a hosszú hazaút.
Básti Petra
Ötödik nap
Reggel, amikor felkeltünk, le is mentünk reggelizni. Mint az előző szállásokon, itt is bőséges választék volt. Én mogyorókrémes kenyeret ettem! Reggeli után felmentünk a szobánkba és összecsomagoltunk. Mikor mindenki lejött a szobájából, és elindultunk.
Az első megállónk Körösfő volt, ahol megnéztünk egy templomot, amihez nagyon sok lépcsőn kellett felmennünk. Bemenni nem tudtunk a templom belsejébe, mert sajnos be volt zárva, de kívülről is szép volt: a nagy fatorony mellett 4 kis fiatorony volt a tetején, a falakat szép fehérre festették. Ezután még itt is vásároltunk, mert Korondhoz hasonlóan rengeteg vásáros bódé volt a faluban, melyek tele voltak szebbnél szebb kézműves termékekkel. Itt elköltöttük az utolsó lejünket is, mert azt mondták a tanár nénik, hogy ez az utolsó vásárlási lehetőség. Így hát megvettük az utolsó ajándékokat, hogy senki ne maradjon ki, aki otthon izgult értünk. Ezután továbbindultunk Arany János szülővárosába.
Nagyszalontán, az Arany János Emlékmúzeumban egy bácsi mutatta be Arany János életét. Beszélt a gyerekkoráról, a házasságáról , a gyerekeiről, és barátságáról Petőfivel. Még választott is közülünk Arany Jánost, Petőfit, feleségeket és Arany Lacikát, miközben mesélt róluk. Szerintem nagyon jó volt! Végül egy lépcsőn fölmentünk az emeletre, ahová egyik osztálytársunk, Geri vezetett fel, akit a tárlatvezető kinevezett múzeumigazgatónak. Megcsodálhattuk a költőről készített életnagyságú olajfestményt, és egy fehér márványszobrot, melyen híres barátjával, Petőfivel ábrázolták. Közben pécsiek érkeztek a múzeumba, akik szintén a Határtalanul pályázat keretében voltak Erdélyben. Ott a helyszínen megkoszorúztuk a költőóriás, Arany János emléktábláját, közben felelevenítettük, mit tudtunk meg róla itt, szülővárosában.
Még sétáltunk egyet e szép kis városban, majd beszálltunk a buszba, és elindultunk hazafelé. Időnként egy-egy benzinkútnál megálltunk pihenni. Úgy 2 óra múlva átértünk a határon, ahol elkérték a személyinket. Mikor már Magyarországon voltunk, mindenki felhívta a szüleit, hogy átértünk a határon! Hazafelé nagyon jó volt a hangulat a buszon, mert a sofőr bácsi rakott be jó zenéket, s még énekeltünk is! Én meg Lili nagyon sokat nevettünk az út során!
Végül Salgótarjánban hívtuk a szüleinket, hogy indulhatnak értünk az iskolához. Mikor megérkeztünk, sokan vártak minket, és mindenki nagyon boldog volt, hogy épségben megérkeztünk.
Nagyon jól éreztem magam Erdélyben a barátaimmal! Köszönöm, hogy eljuthattam erre a csodálatos helyre!
Kovács Zsófia
